remissus, mn. kf. és ff. [r. remitto]
1) megeresztett, tág, laza, arcus; ager r. (költ.) fölengedett.
2) átv. ért. A) jó értelemben: a) csöndes, enyhe, ventus. b) szelid, nyugodt, animus, sermo. c) eleven, vidor, jókedvü, vidám, jocus. B) rosz értelemben: a) rest, tunya, hanyag, lomha, álmos: r. ac languidus; homo r. b) csekély, gyenge, aestimatio.
||3) engedékeny, elengedő.