reliquus, mn.

1) (többnyire egyesben) hátrahagyott, megmaradt, fenmaradt, a többi: hoc mihi est reliquum, ez van hátra; is unus r. est ex illa familia, csak ő maradt meg egyedül; reliquum vitae, belli, hátra levő része, a többi része. Küln. A) nihil est reliqui, nem maradt semmi hátra, quod fortuna reliqui fecit, a mit a sors meghagyott; nihil reliqui facere a) semmit se hagyni meg; b) semmit se mulasztani el, ad celeritatem. B) aliquid (aliquem, rem) reliquum (reliquam) facere, hátrahagy, meghagy; agros reliquos facere, keresztül megy: nullum munus cuiquam reliquum fecisti, senki irányában nem hagytál v. nem mulasztottál el semmit, mindenkivel szembe megtetted a mivel tartoztál. C) időről jövendő, tempus r., jövendő; in reliquum ih., ezután. D) pecunia r. v. kn. mint fn. pénzügyben hátralék, hátralék tartozás, hátralevő adósság: persolvere r.; reliqua mea is percepit.

2) többnyire t. v. gyűnevek mellett e. a többi, t. a többiek (mint maradékot tekintve l. ceteri): Decemviri et rr. magistratus; rr. labores; reliqua vaticinationis, a jóslás hátralevő része; r. populus, r. pars exercitus; r. commeatus; quod reliquum est, a mi a többit illeti, egyébaránt.