religiosus, mn. kf. és ff. [religio]

1) istenfélő, vallásos, jámbor, kegyes, homo.

2) szent, signum, locus.

3) kétes, megfontolandó: A) tárgyilag a mi (vallásos) kételyt ébreszt: religiosum erat illos fructus consumere, lelkiismeret dolga volt, vallásos kétely szállotta meg az embert; dies r., roszat jelentő nap. B) alanyilag kétkedő, kinek vallásos kételye van, fontolgató, lelkiismeretes, aggódó, civitas, homo; auctor, testis r., becsületes; aures rr., finom, kényes. Innen (színk.) igen is aggódó, kétkedő, babonáshitü, babonás. ||C) egyh. papi rendhez tartozó.