religio, onis, [hihetően ebből religo = relego 4), l. religens]

valaminek gondos és lelkiismeretes meggondolása és figyelemben tartása, tehát

1) istentisztelés, -tisztelet. A) belső, az istenek és isteniek tisztelése, isteni félelem, vallásosság: sacra Cereris magna religione conficiuntur, deus colitur summa religione. B) külső imádás, tisztelés, deorum; mira est ibi Cereris r., C. ott nagyon tisztelik; cultus et r. Így átalán vallásos cselekvés, vallásos szokás és gyűnévileg isteni szolgálatra tartozó minden intézkedés, a vallásügy, isteni tisztelet ügye, isteni szolgálat (mely értelemben néha a mi «vallás» szónkkal fordítható): rr. publicae; rr. divinae; jura religiouum; Numa omnes partes religionis statuit sanctissime; Druides interpretantur rr.

2) A) valaminek az a tulajdonsága, hogy isteni tiszteletre méltó és abban részesül, szentség, fani, deorum, signi; fanum tanta erat religione, oly szent volt. B) névk. a vallásos tisztelet tárgya, szentség, szent tárgy: externa r., idegen istenség; violare rr.; restituit civitati illam r. (Dianának egy szobra).

3) küln. a vallásosságból származó kétkedés, vallásos kétely, lelkiismeretbeli kétely s több efféle: inanis r. et timor; oblata est ei r., költ benne fel, szállotta meg; éppen így afferre, injicere r. (alicui), valakiben ébreszteni; habere aliquid religioni v. in religione, trahere in religionem, valamiből lelkiismeretet csinál, éppen így religio (mihi) est dicere; religio obstitit ne etc. Innen (vallásos kételyt szárrnaztató) vallásos hiba, vétek, bűn: liberare (solvere) templum religione; r. inexpiabilis.

4) kötelezés, kötelezettség, kötelező erő, küln. a vallásos érzületből származó szent kötelesség, lelkiismeretbeli kötelesség: sortis, jurisjurandi; obstringere populum Romanum religione.

5) lelkiismeretesség, becsületesség, pontosság: fides et r. vitae; r. antiqua; r. privati officii, lelkiismeretes teljesítése; rr. judicum.