relaxo, 1.

1) tágít, bővebbre csinál, kiterjeszt, nyit, vias; alvus relaxatur (ellentét: astringitur) meghajtja.

2) kibont, megold, megereszt, felporhanyít, nodos, vincula, glebas.

3) átv. ért. A) megernyeszt, ellankaszt, enyhít, laborem, vultum, continuationem verborum, tristitiam ac severitatem; r. curas quiete, enyhít. B) megfeszítéstől, fájdalomtól megszabadít, megújít, felvidít, -üdít, megkönnyebbít: r. animum a contentione; r. animum vagy relaxari animo, pihenést engedni magának, még r. se contentionibus, pihenni kipihenni. C) önállóan tágít alábbhagy, enged: r. aliquid a contentionibus; dolor r., enyhül, szelidül; k. szenv. insani relaxantur, dühök csillapodik.