rejicio, jeci, ctum, 3.

1) visszavet, -hány: tela in hostem; r. sanguinem, kipök. Még hátravet, -hány, r. togam ab humero, vestem ex humeris, r. manus ad (post) tergum, hátra teszi, éppen így r. scutum, hátára veszi. Némelykor (ruháról) éppen hátrafelé ledob magáról. Innen A) visszakerget, -hajt, -űz, aliquem, küln. hostes; navis rejicitur, visszaveri a szél; r. ferrum, visszaver. Innen r. oculos, elfordít; r. aliquem a libris s több efféle, eltartóztat, elidegenít. B) visszautasít, elutasít, távol tart, aliquid a se, minas alicuius, socordiam a se. C) küln. a) hátul leereszt, lefüggeszt, lelógat, fatigata membra; így: r. se, hanyatt lefekszik v. leomlik, leveti magát, in grabatum; b) hátra állít v. hátul állít fel, accensos in postremam aciem. D) kihány, kiköp, sanguinem ore. E) visszaver, (a mi hozzá v. bele ütközött), visszapattant; és szenv. visszaverődik, visszapattan; imago rejecta, tükörkép: vox, viszhang. F) átv. ért. elvet, megvet, utálattal magától elutasít, -távoztat, dona, illa bona, disputationem, munus. Küln. r. judices, a sorshuzás utján kijelölt birákból hizonyos számot visszavet (mely joggal mind a két fél élhetett), «részrehajlástól tartva elvet». Innen rejecta és rejicienda, l. rejactanea.

2) ellentét fogalmával) valahova utasít, oda utasít, aliquem in illum gregem; ne bis eadem legas, ad ipsam epistolam te rejicio. Küln. msz. valami ügyet vagy azt, a ki igazítja más hatósághoz utasítja, átteszi: r. rem v. legatos ad senatum, ad pontifices. Innen A) valamit későbbre halaszt, rem in mensem Januarium. *B) r. se aliquo, egész igyekezettel adja magát valamire, «neki fekszik», Balb. ap. Cic. ep. ad Att. 8 post ep. 15, A, 1.

3) (az ej. értelme egészen elmaradván) (ősk.) vet, dob, átalán r. se in gremium alicuius.