rejectio, onis, nn. [rejicio]

sajátlag visszavetés, innen átv. ért. elvetés, elhányás, visszautasítás, rei alicuius; küln. r. judicum, l. rejicio. Mint msz. A) a szónoklattanban a) visszahárítás, áthárítás, in alium; ||b) bizonyos pontok elutasítása, mint a dologra nem tartozó körülményeknek. B) az orvosoknál: kihányás, sanguiuis, vérhányás.