rarus, mn. kf. és ff.

1) ritka, gyér, laza, porhanyó, hézagos, nem tömött, tárgyról, térről stb., melyben valami nem tömött, nem áll egymás mellett szorosan, hézaga van stb. (ellentét densus, spissus): r. silva, ritkás, melyben a fák távol vannak egymástól, rete, sok nyilásu, terra, porhanyó, ritka, tunica, gyér szövetből, manus, kiterjesztett újjal; rr. ordines, melyekben a katonák távol állanak egymástól.

2) a tárgyakról magukról, melyek hézagosak, s egymástól elállanak, ritkán álló, nem tömött, magányos, egyenként álló, elszórt, elkülönített: rr. aedificia, arbores, loca, racemi; apparent rari nantes in gurgite vasto; gyakran milites rr. (ellentét conferti), r. juventus, nem számos.

3) ritkán előforduló, ritka, kevés, csak itt-ott elő jövő; rr. portus, naves; rr. literae; r. genus hominum. Innen ritka a maga nemében, jeles, kitünő, szép, virtus, facies, vestis.