radix, icis, nn.

1) gyökér növényé v. fáé: agere rr., gyökeret ver. Innen A) átalán valaminek legalsó része, a mivel más egyeben (küln. lapon) áll v. ül, rr. linguae, capillorum, saxi; küln. rr. montis, hegytöve. B) átv. ért. a) eredet, származás: iisdem rr. natus, ugyanazon származásu. b) szilárd alap: vir iis radicibus, kinek befolyása oly szilárd (be van gyökerezve), a radicibus evertere domum, egészen, fenekestől.

2) megehető gyökér, küln. retek.