2. qui, quae, quod, viszh. nm.

a ki, a mely, a mi: colonia quam Fregellas appellant és peroratio quae epilogus dicitur; qui quum venisset, és (de, hanem) mikor eljött; dignus (aptus, idoneus) est qui ametur, méltó reá (megérdemli) hogy szeressék; quae tua est humanitas v. qua es humanitate, emberségednél fogva (szerint); quod sciam, a mennyire tudom. Hogy miként van használva e szó ezekben a példákban, és hogy kell átalán használni, a nyelvtanban látható. Küln. meg kell jegyezni qui (régi) e. hat. esetét, részint hn.-ben (ritkán nn.-ben) cum előljáróval kapcsolatban (quicum, leggyakrabban átalános kifejezések után mint nemo, alicuius stb.) részint köznemben, némely kapcsolatokban, megelőzött főnév nélkül: habeo qui utar, van, a mit használhatok: vix reliquit qui efferretur, annyit, mivel eltemethetnék.