quamquam, vagy quanquam, ksz.

jóllehet, noha, ámbár: q. id minime est probandum tamen etc. (rendesen jelentő móddal jár, ha egyéb nem kiván foglalót; költ. és újk. gyakran foglalóval). Küln. A) q. gyakran úgy fordul elő, hogy nem kapcsol mellék-mondatot, hanem az előzményre önallólag korlátoló észrevételt vagy megigazítást hoz, mikor magyarban ez felel meg neki «azonban», «még is». B) (újk.) a nélkül hogy saját igéje lenne r. v. melléknévvel: triumpho donatus est q. expers belli; (vicit eum) q. offirmate resistentem, ilyenkor magyarul, pedig.