pustula (pusula), ae, nn. [fusaw ]
1) sajátl. hólyagocska, calx pustulas emittit.
2) küln. A) mint gyógyt. msz. pattanás a bőrön. B) az olvasztott tiszta ezüstön keletkező hólyagocska; és innen névk. tiszta ezüst (Celsusnál és Pliniusnál most e szót mindenütt igy irják : pusula).