pusillus, mn. kf. [kics. sz. pusus, fiu ]

1) kicsiny, parányi, piczi (a kicsinységet nevetséges oldalról tekintve, vesd ö. exiguus), homo, mus. Innen A) gyenge, erőtlen, vox. B) átv. ért. a) csekély, res, causa. b) állására és hatására nézve jelentéktelen, homo. c) kicsinyszerű, kicsiny gondolkozásu, animus, homo, kicsinyes. d) szellemi tehetségről: nagyon csekély, terméktelen, ingenium, causidicus, szegényszellemü; p. animus, bátortalanság. Innen fn. pusillum, i, kn. egy kevés, egy kicsiny, salis, egy kis só; pusillo altior, nagyon kevéssel, alig valamivel; t. apróságok, csekélységek; animus pusillis occupatus, csekélységekkel bibelődő.