pullatus, mn. [2. pullus ]

(újk.)

1) feketén öltözött (gyászolóról), közm. incedunt albati ad exsequias pullati ad nuptias, ünnepi ruhában temetésre, gyászruhában lakodalomra mennek, oly emberekről, a kik mindent fonákul tesznek; átv. ért. (költ.) nugae pullatae, kongó nagy szavak.

2) roszul öltözött, innen mint fn. többesben, közemberek.