1. pulcher, chra, chrum, mn. kf. és ff.

szép (átalán, küln. az eszményi szépséget jelöli, a mely csodálatra ragad; vesd ö. bellus, még formosus, venustus): p. homo, virgo, facies, urbs, hortus. Innen gyakran szellemi szépségről, jeles, derék, pompás, nemes s több efféle, exemplum; nihil virtute pulchrius.