pugno, 1. [pugna] k.

1) harczol, vív (átalán, l. pugna); p. cum aliquo v. contra aliquem, pro commodis patriae; p. pugnam acrem. Innen czivódásról átalán, pl. szóval: Stoici pp. cum Peripateticis; p. secum, maga magával (saját előbbi mondásával v. tettével) ellenkezésbe jő, pugnantia loqui, maga magának ellenmondani.

2) valamiért harczol, vív, fárad, valamiért küzd, p. aliquid, valamiért, hogy valamit elérjen; pugno ne tradar, (költ.) így is p. facere aliquid.