pugna, ae, nn. [pugnus]

1) ember ember ellen való küzdés, ütközet, verekedés, viadal, csata, harcz (átalán, úgy egyesek mint seregek között; vesd ö. certamen, dimicatio, prlium): p. equestris, navalis; res venit ad manum et p., ütlegre (ivás közben). Innen átv. ért. szóbeli czivódásról, vitatkozás, veszekedés, szóbeli harcz, minden czivódásról átalán.

2) acies ütközetre felállított csatarend.

3) (színk.) csiny, küln. ravaszsággal és csellel véghez vitt csíny, megtréfálás.

4) (költ.) nemi közösülés.