pugio, onis, hn. [pungo]

rövid szúró fegyver, handzsár, dákos, tőr (katonáé, míg sica orgyilkos, bandita fegyverét jelenti), a későbbi császárkorban a császárok, fővezérek és hadparancsnokok ilyet viseltek az élet és halál felett való hatalom jelképeül; ― átv. ért. plumbeus pugio gyenge bizonyíték.