pudet, duit és ditum est, 2.

I. egysz. szégyenbe hoz, szégyent okoz, tehát: p. me (illum, homines) sceleris, én (te, az emberek) szégyenlem (-ed stb.) hibámat; p. te hoc facere, szégyenled azt cselekedni; (újk.) p. dictu, szégyenlem mondani; még azon személy nevének saj. esetével, a kitől szégyenel az ember valamit: p. deorum hominumque; id me p. ―

II. más alakjai ezek: A) (ősk.) pudeo, szégyenlem magamat. B) (ősk.) haec te pudent, szégyelled ezeket. C) állapotjegyző pudendo, szégyelve magát. D) részesülő pudendus, a miért szégyelni kell magát az embernek, gyalázatos, szégyenletes; fn. pudenda, orum, kn. a) szégyenletes dolgok. b) szeméremtest. c) alfel, segg. E) r. pudens, tis, mint mn. kf. és ff. sok szeméremmel, és becsületérzéssel biró, becsületszerető, szemérmes, erkölcsös (átalán, vesd ö. pudicus), vir, femina. Innen ih. kf. és ff. pudenter, erkölcsösen, becsületesen. III. (ősk. és újk.) mint álszenv. is fordul elő: puditum est, non est quod illum pudeatur.