publicus, mn.

közönséges,

1) államé vagy népé, az egész államot, népet illető, álladalmi, köz-: si quis p. aut privatus, hivatalnok; pp. loca; pecunia p., államjövedelem, állam pénztára, közpénztár; pp. literae, állami oklevelek, sacrificia, államért rendezett; p. sollicitudo, közügyért, pna, hazaárulásért, állam ellen elkövetett bűnért (melyet tehát az állam szab), causa, az egész államot illető (nevezetes bűnvádi per), judicium, itélet causa publica-ban; p. funus, államköltségen való; res p., államot illető, vagy gyűnévileg közügyek (l. respublica). Innen fn. publicum, i, kn. A) államvagyon, államterület: incurrere in p. Campanum. B) állampénztár, államkincstár: referre, redigere in publicum, az állampénztárba behajtani (néha = lefoglalni); convivari de p., állam rovására; teneri publico, tartozni az állam pénztárába. C) többnyire többesben vectigalia pp., államjövödelmek, adók, melyek az állampénztárba folytak be; conducere publica, az államjövedelmeket kibérelni, habere, bérben tartani, locare, kiadni bérbe; átv. ért. exercere publicum salutationum (újk.), kapusról, a ki azért, hogy az embereket urához beereszti, azoktól pénzt veszen el s így nyerészkedik. D) consulere in publicum, az egész állam jóllétéről gondoskodni. E) közmegbizás, államügy: dum in eo p. erant.

2) (mint mn. ritkán) közönséges, mindenkivel közös, tehát: átalánosan szokásos, használatos, mindennapi, lex, pavor; (költ.) p. cura, tárgya a közszeretetnek; (költ.) verba pp., közügyekről. Innen fn. publicum, i, kn. közhely, utcza, nyilvánosság oly hely, a hol az ember mindenki szeme előtt van: providere in publicum, esse in p.; legem proponere in p. és publica, ae, nn. közönséges kéjleány, ringyó.

3) (költ.) = közönséges, csekély.