proximus, mn. [ff. proprior ]

1) térben, legközelebb v. igen közel levő: pp. oppida; p. via, a legrövidebb út; proximum esse loco alicui és locum aliquem, valamely helyhez igen közel lenni, így is ab loco; fn. in proximo, közel.

2) időben, A) a multra való tekintettel, utolsó, legközelebbi, ubi proxima nocte fuisti? pp. tuae literae; pp. superiores dies, his proximis Nonis non affuisti. B) jövendőre való tekintettel, legközelebbi a következő: proxima nocte castra movebo.

3) átv. ért. A) rendnél és sorozatnál, legközelebbi: me proximum habet, legközelebb hozzá én vagyok. B) hasonlóságot jelölve, legközelebb járó: id deo proximum est; mikor p. és secundus szembetétetnek. emez erősebb mint amaz, mivel p. csak azt jelenti, hogy valamely tárgy v. személy egy másik után az első helyet foglalja el, secundus, még e mellett, hogy szoros viszonyban van hozzá, azaz hogy a két tárgy egynemü. C) nagyon közel levő (értelmileg) = könnyen megfogható, szem előtt levő, világos, kézzel fogható (csak újk., sőt ||kf. proximior is).

4) rokonságról, nagyon közel rokon: proximus cognatione; fn. proximi = a legközelebbi rokonok; szélesb értelemben = felebarát, embertárs.