propugnaculum, i, kn. [propugno]

1) védfal, véderősság, bástya: eorum (Atheniensium) urbs ut p. oppositum fuerat barbaris; socii Romanorum pp.; küln. pp. imperii sergek és hajók. Erősségről is sáncz, előfal, erősség: muri propugnaculis armabantur.

2) átv. ért. védelem, oltalmazás: esse propugnaculo ceteris.

3) véd-ok; firmissimo propugnaculo uti.