proprius, mn. kf.

1) saját, tulajdon. A) kirekesztőleg saját (valakié), ei praedia tria pp. dedit, hogy kirekesztőleg övé legyen. B) egyes személyt illető, személyes, egyéni: p. contumelia; p. ira, személyes ok a haragra; sua quadam p. facultate; quae nostra pp. erant. Innen fn. proprium, ii, kn. valaki tulajdona, sajátja.

2) sajátságos, jellemző: id ei v. ejus proprium fuit; p. vitium servitutis. Innen a sajátlagos, verbum.

3) maradó, állandó: p. et perpetuus.