propero, 1. [properus]

1) k. siet, sietve indul, rándul stb. valahová (dicsérőleg, vesd ö. festino): properato opus est, sietni kell, sietségre van szükség; p. Romam és p. redire in patriam, sietve visszatér; átv. ért. p. ad gloriam, erősen, nagyon törekszik dicsőségre.

2) cs. (költ. és újk.) valamit hamar tesz, siettet, gyorsít: p. mortem, caedem, iter; p. opus, studium, sietve űz; p. naves, gyorsan szerez; p. pecuniam heredi, alig várja hogy örökösének pénzt hagyjon hátra.