1. promptus, mn. kf. és ff. [r. promo ]

sajátlag elővett.

1) látható, nyilvánságos, p. et apertus.

2) A) személyről, serény, kész, alkalmas, ügyes, derék, homo; vir p. ad vim, ad jocandum, (újk.) így is: p. in pavorem; (újk.) p. seditioni, fölkelésre; p. in agendo, cselekvésben (újk.) p. animi, szándékú, akaratú. B) tárgyról, kész, készen levő, kéznél levő, fides, celeritas, audacia; p. auxilium.

3) könnyü, kényelmes, defensio, aditus.

4) küln. személyről s lelki tulajdonságról: kész valamire, nem sokat tétovázó, gyorsan elhatározott, elszánt; és hajlamait tekintve: nagyon hajlandó, könnyen rávehető valamire; equitum manus, harczkész; promptiores ad pericula; minus in rebus gerendis pr. quam excogitandis, gyorsabban tudott tervezni mint terveit végrehajtani stb.