profundus, mn. kf. és ff. [profundus]

1) mély (felülről alá nézve a tárgyat, vesd ö. altus), mare; (költ.) az alvilágról és a hozzá tartozókról mélyen fekvő; (költ.) poeta profundo ore (folyóról vett kép) szódús. Innen fn. profundum, i, kn. mélység A) tenger mélysége, tenger. B) átv. ért. (újk.) p. miseriarum. C) (Pl.) tréfásan a gyomorról. D) t. profunda, orum, kn. az alvilág.

2) altus, magas; p. clum.

3) átv. ért. feneketlen, mérték felett való, tulságos s több efféle, cupiditas, libido. Innen fn. profundum, i, kn. feneketlen mélység;

||4) szellemileg mély, mélyre ható.

5) (újk.) ismeretlen.

6) átalában nagy kiterjedésü, széles, vastag, stb.: silva (magyarul is «mély»-nek mondjuk); grando, sűrü; ursi profundioribus villis, tömöttebb lombu szőrrel; fn. profundum, i, kn. magasság, mélység.