profugus, mn. [profugio]

1) szökő, menekülő, elfutó, odább álló: milites pp. discedunt; p. e prlio; p. ad rebelles. Küln. hazájából v. szülőföldéről elfutó, azt elhagyó, száműzött, számkivetett (vesd ö. transfuga, perfuga): p. patria, p. ex Peloponneso, p. domo. Így fn. profugus, i, hn. menekült, hontalan, hazájából kiköltözött.

2) (költ.) kóbor (nomád népekről). ||3) vallását odahagyott, hitehagyott.