prodigus, mn.

tékozló, pazarló, homo; (költ.) aeris, pénzt elpazarló. Innen A) (költ.) bőven, gazdagon adó, juttató: locus p. herbae, önállóan is, terra p., bőtermő, termékeny. B) valamit önkényt oda adó, feláldozó, animae, életét; p. arcani, titkot eláruló. C) bőséges, erős, nagy, odor, alvus. D) pazar, költséges, sokba kerülő, res, cupiditates.