prodigium, ii, kn. [e helyett prodicium, ettől prodico ]

csodálatos és természet elleni jelenet v. esemény, a mennyiben abból valamit jósoltak, csodajel, csoda. Innen átv. ért. emberi érzést sértő tett v. cselekedet, szörnyüség; és élő lényről v. személyről szörnyeteg, utálatos ember.