procuro, 1.

1) valamit más megbízásából annak nevében felügyel, igazgat, negotia alicuius, haereditatem. Innen küln. (újk.) önállóan császári gondnok (lásd procurator 2.) (vagyok stb.), p. in Hispania.

2) átalán felügyel, igazgat, kormányoz, valaminek gondját viseli, valamire gondoskodik, sacra, religiones; p. arbores, se, ápolgatja magát, jár maga után; (ősk.) így is p. alicui. Küln. p. omen, azon vallásos szertartásokra ügyel, melyek valami jel által megjelölt szerencsétlenség elhárítására voltak rendelve, engesztel.