procurator, oris, hn. [procuro]

1) gondoskodó, gondviselő, más ügyeinek igazgatója, helyettes, képviselő, biztos, meghatalmazott: agere aliquid per p.; p. regni, birodalmi helytartó vagy kormányzó. Küln. jószág gondviselője, felügyelője, igazgatója, sáfár s több efféle.

2) a császárság alatt oly hivatalnok, ki a provinciákban a császár jövedelmét kezelte, fő igazgatója a császári jövedelmeknek, pénzügyigazgató, pénztárnok.