procuratio, onis, nn. [procuro]

gondoskodás, kormányzása v. igazgatása valaminek, küln. valakinek megbizása következtében és annak nevében: p. rerum suarum; p. annonae. Küln. A) császári procurator hivatala, lásd procurator 2.; p. amplissima. B) mind annak eligazítása, a mi valamely jel által kijelölt szerencsétlenség elhárítására és azért való engesztelés tételre tartozik, engesztelés.