procumbo, cubui, cubitum, 3. [procubo]

1) előre, előfelé fekszik, hajlik, dől, előre hajol: ligna pp. secundum naturam fluminis; frumenta imbribus procubuerunt, megdőlt; ventus pr., csillapodik, szűnik; (költ.) emberről, ki vágyból v. evezés közben előre hajol: dimidiati pp. dum appetunt, a test felső részével előre hajolnak; illi certamine summo pp.

2) lefekszik, leveti magát, leesik: agger p. in fossam; p. ad pedes alicui, v. ad genua alicujus, valakinek lába eleibe borul; vulneratus p., éppen így legiones pp.

3) átv. ért. (újk.) sülyed, semmivé lesz, hanyatlik, elvesz, respublica p.; p. in voluptates, elmerül.