procul, ih.

messze, távol, még pedig

1) nyugalmat jelentő igék mellett, messze távolban, messze távol, stare, p. turrim constituo, nagy távolságban; p. a castris; innen (többnyire költ. és újk.), ab ej. kihagyásával mint ej. hat. esettel -tól, -től messze, -tól, -től távol p. mari, urbe. Így átv. ért. is = messze, távol; haec culpa p. a me abest; p. esse a literis, a tudományokban egészen idegennek lenni, éppen így p. negotiis; p. dubio, kétségen kivül; p. errare, igen tévelyegni: haud p. abfuit quin, nem sok hibázott v. kevésbe mult hogy stb. Küln. a) érték vagy becs összehasonlításánál; aes pr. a Corinthio, sokkal roszabb, kevesebbet érő. b) időről: sokáig, durare; haud pr. occasu solis, nem sokkal nap lemente előtt.

2) mozgást jelentő igék mellett, nagy távolságra, messze tova, tela conjicere, a terra abripi.

3) messziről, messze távolból, jaculari, aliquid conspicere.