proclivis, e, (ősk. és újk. így is vus ), mn. [proclivus]
1) előre hajló, lefelé menő, lejtős, menedékes, rézsút, via; in vagy per proclive, lefelé, le, detrudi.
2) átv. ért. A) valamire hajló, hajlandó, kész, p. ad laborem, ad comitatem; p. ad morbum, betegségre hajlandó. B) könnyü megtenni: proclivia anteponuntur laboriosis; (ősk.) in proclivi est, könnyü.