procella, ae, nn. [procello]

vihar, zivatar. Innen átv. ért. valami olyant jelöl, a mi erős és zajos mozgást okoz v. tesz fel: p. telorum, p. equestris, lovassággal való kemény támadás; pp. tribuniciae, civiles, zavargások, nyugtalanságok; p. eloquentiae.