procax, acis, mn. kf. és ff. [proco]

1) (ritkán) tolakodó, tolárd a kérésben, leno.

2) szemtelen, orczátlan, szemérmetlen vagy (szelidebben) csintalan, pajkos, dévaj, czéda, szilaj, ingenium; p. otii (újk.) szilaj a tétlenségben

3) küln. telhetetlen, buja (a szerelemben).

4) átv. ért. brachia procacia vitis, messze felkapaszkodó (a fára); p. auster, pajzánkodó.