probo, 1.

1) (ősk., költ. és újk.) vizsgál, megvizsgál, munera. Küln. censorról v. másról, ha vállalkozónak kiadott s már elkészült épületet s több effélét megnézegettek: tempus prorogare ad probanda opera quae locassent. Innen, megitél, milites a moribus, amicitias utilitate, haszon után, alienos mores ex ingenio suo.

2) méltányol, helyesel, jóváhagy, jónak, igaznak, deréknek nyilvánít, tetszést nyilvánít (valamire), p. rem, causam, hominem; p. se, magával megelégedett, maga magának tetszik.

3) valaki ellen valamit helybenhagyható színben állít elő, tehát A) valaki v. valami számára valakinek tetszését kieszközli, valakit elfogadhatóvá tesz, valamit olyanná tesz, hogy azt valaki méltányolja: p. alicui librum, officium suum, causam; p. se vagy probari alicui, valakinek tetszését megnyerni, valakinek tetszeni. B) valamit megmutat, bebizonyít, hihetővé tesz, előad, alicui aliquid; probor esse pater (költ.) azt bizonyítják be hogy apa vagyok. Innen néha valakit v. valamit valami egyébnek v. bizonyos szinben mutat be, elhiteti, hogy más v. egyéb valami, aliquem pro aliquo, se pro eunucho.

4) valamit jónak, helyesnek, czélszerünek nyilvánít, tanusítja, hogy olyan, a milyennek lennie kell; ily értelemben küln. a censorról, a ki a megejtett vizsgálat után nyilvánítja, bizonyítja a maga tanuságával, hogy a kész épület megfelel a kikötött feltételeknek és czéljának; így gyakran ft.: idem probavit, más tisztviselőről is. Innen a) szerzett tapasztalás után mint czélszerűt, hasznost, jót, üdvöst ajánl. b) átalán: helyesnek, tanácsosnak s effélének mond, javasol.