privatus, mn.

magán, magános, egyes egyén v. egyénekre szorítkozó, egyes embert illető, közre nem tartozó, személyes s több efféle: dummodo calamitas p. sit, csakhogy a baj egyedül engem érjen; pp. aedificia; omnes boni privato consensu, universus senatus publico consensu vestem mutavit. Küln. A) homo p. vagy fn. privatus, magán ember, azaz a) a köztársaság idejében, ki nem visel hivatalt, nem hivatali személy; b) a császárság alatt, minden alattvaló ellentétben a császárral; innen pp. spectacula, magán emberektől adott. B) ej.-val a kn. privatum, fn. helyett; tributum conferre ex privato, saját vagyonából, ellenben proripere se privato, házából; in privato, otthon; in privatum vendere, magán használatra.