prior, oris, mn. (kn. prius ), [kf., vesd ö. primus ]

1) időben és rendben, előbbi, korábbi mint egy másik, kettő közül első: prior eum prlio oppugnavit; pp. comitia; p. Dionysius, az idősb; p. annus, aestas, az előbbeni; priore loco dicere, kettő közül előbb. Innen (költ.) priores, ősök, elődök.

2) (ritkán) térben, első, előllevő, elsőbb kettő közül, pp. pedes.

3) jelesebb, fennebb álló valami tekintetben: nemo habetur p.; p. fuit aetate et sapientia; illa res ei fuit p., fontosabb volt neki, inkább feküdt szivén.