principium, ii, kn. [princeps]

1) kezdet (a mennyiben a következőnek alapul szolgál, vesd ö. initium) eredet: origo principii nulla est; hoc est p. movendi; in principiis dicendi; (költ.) p. moris, megkezdő, avorum törzsapa. Gyakran ih. principio vagy in principio, kezdetben, a p., kezdet óta, kezdettől fogva; (Pl.) principio atque, mihelyt. Küln. A) szavazásnál praerogativa (l. ezt): eadem curia fuit p. B) t. a) elemek, rerum, juris pp. b) pp. naturae prima naturae (l. primus 1. c.). C) kezdője, megindítója, szerzője, alapítója stb. valaminek; Graecia pr. moris fuit; mihi Belus avorum pr., ősapám. D) elsőség, első hely, és innen felsőség, uraság valaki felett.

2) t. hsz. A) első sorok, rendek, a csatarend eleje, homlokvonal: qui post pp. pugnabant. B) nagy nyilt hely a táborban, hol a vezér és főbb tisztek sátrai voltak felállítva, s a hová összegyültek a katonák, ha pl. a vezér beszédet akart tartani hozzájok, főhadiszállás: jura reddere in pp.