1. princeps, cipis, mn. [primuscapio]

1) első sorozatban és időben: p. in prlium ibat; p. erat ad conatum, in agendo, így is p. rerum novandarum, első a ki megkisérli az ujítást, forradalmat kezd; Sicilia p. se ad amicitiam populi Romani applicuit, első (tartomány) volt, mely stb.

2) legelőkelőbb, -tekintélyesebb, -jelesb, -jobb: viri pp.; p. ingenii et doctrinae (ritkán) -ra, -re nézve; p. Romanus, előkelő római, igen tekintélyes római államférfi; így gyakran fn. principes, előkelők; tárgyakról is: amor p. ad conciliandam benevolentiam. Küln. a) p. senatus (ritkán senatorum) azon tanácsbeli, kinek neve a tanácsbeliek névjegyzékén legelől állott. b) p. juventutis, egyike a legelőkelőbb lovagoknak; a császárság alatt császárfi.

3) előljáró, főnök, szerző s több efféle: p. consilii; pp. conjurationis, a. összeesküvés fejei; p. stoicorum, a stoicusok felekezetének szerzője; p. belli inferendi, a ki megkezdette, élén áll; p. familiae, törzsatya, gregis, színésztársaság igazgatója.

4) (költ. és újk.) fejedelem, uralkodó, Rómában a császár.

5) principes, így nevezték azon katonákat, kik a második (eredetileg az első, honnan nevök) sorban állottak (a hastatus-ok és triarius-ok között). Innen princeps A) gyűnévileg = principes. B) centurio a principes csapatjánál (vesd ö. primus, secundus hastatus).