primus, mn. (ff. prior ]

1) mint sorszn. első, térben vagy időben: ducem primum interfecit; in primis mater lapidem attulit, az anya volt egyik az elsők közül, a kik stb.; p. dies; primo quoque tempore, a mint lehet, az első alkalommal. Gyakran mint mn. a vele jelölt tárgy első részét v. elejét jelöli: prima nocte, éj kezdetén vagy kezdetével, primo tumultu, az összecsoportosulás kezdetén. Továbbá: p. sol, kelő, a primo, kezdet óta, in primo, kezdetben, először. Innen küln. fn. prima, orum, kn. t. a) kezdet. b) elemek, eredeti anyagok. c) pp. naturae (bölcsészeti msz.) az első természeti kivánság és ösztön tárgyai. d) l. 3. A. b.

2) térben, legelől levő v. álló: pp. dentes; cecidit inter primos; pp. labra primora, l. ezt, in p. provincia, a tartománynak elején. Küln. fn. provocare in primum a csatarend elejére; in primo ire, elől, legelől.

3) rangban, becsben stb. első, legelőkelőbb, legtekintélyesb, legjelesb vagy igen előkelő stb.: quindecim primi Massiliensium; vir p. ejus vicinitatis. Innen A) primae sc. partes, a) főszerep valamely színdarabban (sajátlag és átv. ért.): agere pp., játszani, deferre, rábizni (valakire). b) első hely, elsőség valami tekintetben, dare, auferre: így primas (v. prima) tenere, az első helyet foglalni el. B) in v. cum primis, egy szónak is irják mint ih., különösen, jelesen. C) fn. primi, orum, hn. az elsők, legfőbbek, legfőbb ranguak.