primordium, ii, kn. (többnyire t. ) [primusordior]

1) első kezdet, eredet, mundi, gentis, urbis.

2) küln. uralkodás kezdete, neu tristiores primordio. Jegyz. Lucr. két szónak irva is fordul elő így: ordia prima. 2. Jegyz. Col. 6, 37, 7 a kiadásokban: primordii seminis áll, a mi egy «primordius» melléknévre mutatna, azonban tán helyesebb így olvasni: primordiis seminum.