primipilaris, is, hn. és larius, ii, hn.

primipilus. Innen átv. ért.

1) (a császárkori hadsereg szervezetében) élelmező főtiszt v. főbiztos.

2) egyh. püspök; és innen mn. primipilaris, e, az élelmező főbiztost illető, honos, tiszt, méltóság.