primigenius, mn. [primusgeno]

(ősk. és újk.) legelőbb lett, eredeti, ősi, semina; verba, törzsszók, -igék (ellent. deductiva); pr. Phryges, a phrygiaiak ősnépe; innen fn. primigenia, ae, nn. a) az első teremtés, rerum. b) mint mellékneve Fortuna-nak, jelenti azt a Fortunát, a mely az embert (kedvenczeit) születésétől fogva kiséri.