pravus, mn. kf. és ff.

1) ferde, görbe (magában véve roszalva, vesd ö. obliquus), ferdén, szabálytalanúl nőtt stb., talus; si qua prava in membris; in pravum (újk.) ih. görbén, tekervényesen.

2) átv. ért. fonák, rosz, gonosz, helytelen (l. pravitas), homo, aemulatio, spes; dux p., ügyetlen; in pravum, ih. fonákul, visszásan.