praeverto, etc. 3. és praevertor, álszenv. 3.

1) (költ.) elől vagy előre jő, valami előtt előre siet, ventos, Hebrum. Innen átv. ért. A) megelőz, rem; küln. akadályozólag elibe vág, meghiusít, megakadályoz, útját állja, feleslegessé tesz, fata me pp., a sors meglep; opportunitas usum harum rerum p., ezek felhasználását feleslegessé tette. B) (Pl.) p. poculum, idő előtt kiissza. C) (költ.) p. animos amore, előre elfoglal. D) elsőséget ad, többre becsül, -ra -re inkább hajt: jurisjurandi religionem animo atque amore praevertisse, többet nyomott előtte, szentebb volt előtte; és így még, előbb áll, előbbvaló (vagyok stb.), többet ér mint . . .: pietas p. amori.

2) valami előtt más egyébhez fordul: illuc praevertamur, lássuk előbb azt. Innen A) valamit egyéb előtt elővesz, valamihez előbb kezd: p. aliquid bello, előbb igazít valamit mint a háborút, rem omnibus aliis. B) valami dolgot különösen és főképpen pártfogása alá vesz, gondját viseli, rei alicui; p. aliquid serio, komolyan vesz valamit, p. quod in rem sit, valami hasznost igazít el. C) (újk.) p. pigritiae, henyeségnek adja magát. D) utjából kitérve kirándulást tesz, előbb kirándul, in Thessaliam, ad Armenios.