praetorius, mn. [praetor]

1) vezérhez való, tartozó, vezéri (l. praetor 1.): cohors p., egy cohors vagy csapat, mely mint testőrség mindig a vezér körül volt és személyét fedezte; navis p., vezéri hajó, imperium, fővezérség, porta, azon táborkapu, mely a fővezér sátrához legközelebb volt.

2) praetor (praetor 2.) -hoz való, tartozó, praetori; p. potestas, praetorság, comitia, praetor választásra gyüjtött; jus, praetortól eredő v. származó; homo p., ki praetor volt, vagy a ki praetori ranggal, méltósággal van felruházva; és ugyane jelentéssel fn. praetorius, ii, hn.

3) propraetorhoz való, tartozó (l. praetor 3. és propraetor). Innen fn. praetorium, ii, kn. A) fővezéri sátor a táborban, főhadiszállás. B) hadi tanács: dimittere p. C) propraetor szállása v. lakása, helytartó tiszti laka. D) (újk.) átalán fényes lakás, küln. mezei lak. E) (költ.) = anyaméh sejtje. F) (újk.) = milites praetoriani, császári testőrség; ennek parancsnoka, praefectus praetorio.