praeteritus, mn. [praetereo]

elmult, eltölt, res, tempus; praeterita, orum, kn. t. elmult, elhagyott dolgok; így nevezik a krónikák könyveit, mivel az áll bennök, a mi a királyok könyveiből ki van hagyva: nihil in praeteritis relinquere, semmit se hagyni félvilágosítatlanul. v. megfejtetlenül: (költ.) viri pp., ezelőtt élt.